2001. október-2002. június

A második albérlet. A menedékhely az előző káosza után. Az utolsó is egyben.  Az előző bejegyzésben részletesen beszálmoltam arról, hogy milyen körülmények vezettek a költözéshez. Most pedig ennek az albérletnek a története következik.

Meglehetős változás volt átköltözni, nem csak azért, mert úgy általában a költözés ezzel jár, hanem azért is, mert egy gólya környezetből egyből végzős hallgatók közé kerültem (persze van közöttük, akikkel tavasszal együtt voltam középkor szigolraton, de ez más kérdés), ami teljesen más hangulatot eredményezett. Tengernyi tapasztalatot jelentett mind a bulizás, mind a tanulás tekintetében. A lakás maga egy csendes kis utcában helyezkedik el (plusszpont a forgalom hiánya) viszonylag jó közlekedéssel, és gyönyörű környezettel. A lakás mintegy 60 nm körüli két és félszobás volt ezen 5n osztoztunk. Ennek ellenére kényelmesen elfértünk, még akkor is, ha alvó vendégeink voltak. A lakáshoz két erkély is tartozott, ami külön kellemessé tette. Hatalmas fürdő és konyha egészítette ki az élményt.

És a lakótársak? Na az megérne nem is egy hanem csak az ég tudja hány misét. Jórészt végzős törisek egy kivétellel, aki a negyedik évét taposta. A társaságnak saját naplója is volt, amit az albérletben vezettek/őriztek azok a tagok, akik ott laktak. Igen pontos és nagyszerű rajza a történéseknek, amik abban az időben történtek. Lehet kéne szerezni belőle egy példányt :) Most tuti jókat röhögnék rajta.

Az első félév hátralévő része viszonylagos nyugalomban telt, de az új társasággal hatalmas bulikban esténként persze. Nem egyszerű időszak volt, az egyszer biztos. Ilyen legendás esemény vollt egyfelől az a klasszikus bulikör, amiben megismerkedtünk és leüzleteltük a költözést. Abban az időben a Szántós melegítés után lementünk a Kiskorsóba ahol is zárásig alapoztunk tovább. Utána irány a Pollack, mert ott ingyenes a buli. Hajnal kettőkor pedig irány a Szenes klub, mert onnantól nincs beugró. Persze ez általános volt mindenhol, mindenhova csak azután jártunk, ha már ingyenes votl. Szerda esténként így a hajdani PEK mellett a "kalitka" néven ismert büfében voltunk. Ez a Szántó büfé PEK bejárat felé nyitott része. Itt is legendák születtek, pl a rummal való sakkozás a pulton. Karácsony előtt mindenk boldog fenyőünnepet kívánt a másiknak. Szép idők.

A második félév már lazábbra sikerült, a bulizós társaság számomra leszűkült erre a baráti körre. Mondjuk megérte. Sosem fogom elfelejteni azokat a TK-s bulikat, a hajnali 5 kor megejtett sűlt kolbász reggelit, frissen izeben a vásárcsarnokban. Az addigi hétfő szenes, kedd SZántó, szerda PEK körök redukálódtak a keddi TK-ra. Igaz, mint mondtam azok legalább jók voltak.

Ehhez az időszakhoz köthető, amikor elkezdtem önállóan főzni. Az albérlet konyhájához köthetőek az első olyan élmények, amikor mások dícsérték meg az embert, hogy milyen finomat is esznek éppen. Volt belőle részem nem is egyszer. Persze szépen fokozatosan csak, de mind biztatóbban.

Június környékén nyilvánvalóvá vált, hogy eladják a lakást, ezért a következő évre a Bt nek új telephely után kell néznie. Ez persze akkor még távoli dolognak tűnt, azonban nyár végére égető problémáva vált. De ez már a következő év története. Bármennyire is szeretek kollégista lenni, később sokszor visszasírtam még ezt a helyet és a hozzá kapcsolódó életet.