Most jó darabig ismételten nem írtam semmit. Így tehát hiánypótlónak ugyan nem nevezhető de mégis létező bejegyzés.

Éppen meccset nézek és írogatok egyszerre. Sokkal fiatalabb volt ez a blog, amikor ugyanezeket a gondolatokat írtam le. Hiába írom le ugyanazt a tartalmat, el sem lehet mondani, hogy mennyi minden változott azóta. Egyrészt ez talán a legfontosabb, nem a kollégium társalgójában ülök, hanem a nappalimban az ágyamon. Ez persze önmagában nagyszerű dolog. Viszont hiányzik a társaság. Még egy BL meccset sem ugyanolyan egyedül nézni, bárhol is teszi az ember azt, mint egy maréknyi nagyszerű emberrel olyan hangulatban, amelyet még leírni is nehéz. Kifejezetten unalmas így ez az egész. Ingerszegény. (Na azért nagyrészt a lakóhely változás inkább kényelmet hozott magával :) ) Mindenesetre ezt még szokni kell. Igencsak. 

Ráadásnak szakdogát kéne pofozgatni még, hogy le lehessen adni. De hát a meló, a meló. Az van bezzeg. Ez a másik változás. Hogy ugye ilyenis van. Persze nem úgy kell elképzelni, mint valami nagy erkölcsi katarzist. Nettó befizetővé válásban semmi katartikus nincsen. Ameddig az ember magával nincsen összhangban ilyen téren, ez az egész úgyis csak szükséges rossz, s mint ilyen legjobb szándékkal sem nevezhető pozitívnak. Persze nyilván vannak emberek, akiknek minden gondolata e körül forog, de őszintén szólva csak sajnáln tudom őket.